Reflektálva a napokban megjelent írásra: önmagában szerintem semmi megdöbbentő nincs abban, hogy egy idős asszony elhitt egy nyilvánvalóan képtelen paródiahírt. Valószínűleg minden 2 % fölötti párt szavazóbázisában (upsz, ezzel kilőttem a mezőny felét, sorry) találnánk egy sor rosszul tájékozott, hiányos információkkal, kritikus gondolkodásra való készséggel viszont egyáltalán nem rendelkező szavazókat. Elitizmus lenne mást hinni, szerintem ebben önmagában semmi meglepő nincs.
Inkább az volt számomra döbbenetes, és ez táplálta inkább bennem a hangfelvételt hallgatván az újra és újra előtörő hangos röhögést, hogy Jurák Kata, a kormányközeli rádiócsatorna műsorvezetője percekig nem is gyanakodott, hogy itt esetleg valami nem stimmel. Ha jól hallottam, annál a résznél, hogy a BKV-n kötelező lesz kihangosítóval telefonálni, fordult meg először a fejében, hogy nem biztos, hogy hiteles forrásból származik az információ.
És bár a Független Diákparlamentben aktívan részt vevő egyetemistaként a korábban szervezetünkről is notóriusan hazudó PestiSrácok kormánylap korábbi munkatársát egyáltalán nem tisztem védeni, meg merem kockáztatni, hogy önmagában még ez sem olyan megdöbbentő. Mindig érdemes elgondolkodni, hogy amikor egy hatalom abszurd elméleteket kommunikál, akkor a holdudvar, és az őt kiszolgálók mekkora része hiszi is el azt, amit mond, és ki az, aki csak számításból beszél hangzatos baromságokat.
Úgy tűnik, Jurák Kata az első tábort gyarapítja, és valószínűleg a Fidesz-KDNP-kormány holdudvarában szép számmal vannak ilyenek. Ugyanis ebből is az látszik, hogy a kormány annyira elszakadt a valóságtól, hogy már van, aki nem tudja megkülönböztetni az általuk kreált csúsztatásokat és féligazságokat a direkt humorosra írt teljesen képtelen baromságoktól. Egyre nehezebb, ugyanis lassan az igazságtartalma mindkettőnek hasonló.
Egyébként nem Jurák Kata az első a kormány szellemi hátországából, aki komolyan vette a Hírcsárda valamely álhírét. Emlékezzünk csak minden diák kedvencére, Hoffmann Rózsára, aki konkrétan perelni akarta a szatírikus lapot, miután az általános iskolai osztályzás szabályainak módosításakor megírta, hogy ezután az alsó tagozat mellett a focipályán is engedné a buktatást. Egy másik alkalommal pedig Bayer Zsolt akarta helyreigazításra kötelezni a vicclapot, amiért a nevével közöltek stílusparódiát – a kérés egyébként mindkét esetben teljesült is, persze a portál stílusában.
Persze téved, aki azt hiszi, csak a hazai kormányoldal nem érti a viccet. Pont a közösségi média elterjedésének egyik nagy átka a clickbait-címek mellett, hogy nem értjük a viccet. A régi közhely, miszerint „az internet megöli az iróniát” majdnem valósággá vált, amikor a Facebook bejelentette: egy „[Satir]” előtaggal indítja majd a vicclapok cikkeit. Ezen sokan kiakadtak, mondván, ennyire ne nézzen minket hülyének a legnagyobb közösségi oldal, és ne ölje ki a maradék humorérzékünket is. Nem tudni, ezért-e, de végül a terv nem valósult meg.
