Most itt az elején olyan "Mit adtak nekünk a rómaiak?"-jellegű kontra-érvek felsorolásaként írhatom, hogy persze, egy sor ok van, ami a jelenlegi garnitúra maradását segíti. Az első és legfontosabb a kari HÖK-választások borzasztó tájékoztatása, amikor konkrétan 4 nevet a szavazólapon látsz először, mint jelölését elfogadott jelölt, amikor a felsőbb évesek sem tudják, mikor van a szavazás, és ennek köszönhetően persze, hogy alacsony a részvétel (Török Márk erre nekem egyszer azt mondta, ez azért van, mert a BTK-n sok a levelezős hallgató). Emellett még persze, ott van a közügyektől a "nagy politika" sárdobálása miatti általános távol maradás, főleg ha még erre rá is segít az egyik EHÖK által kiadott lap (na, nem a daily). Szóval, persze. Mint a sikeres sporthorgásznak, kifogásaink azok nekünk is mindig vannak.
De akármennyire is botrányosan rosszul van leszervezve a választás, akármilyen is a köhangulat idehaza, az a részvételi arány összességében - 29,4%, ennyi volt az én karomon az SZTE BTK-n a tavaly őszi kari választásokon - csak a mi sarunk. Csak mi vagyunk azok, akik egész egyszerűen a paszivitásunkkal, az "ennyit nem ér meg"-gel, vagy éppen a haveri módon továbböröklődő koalíciókra való jobb híján szavazással éltetjük, és fenntartjuk a status quo-t. Aztán megosztjuk az Indexről, hogy te jó isten, a csúnya Török Márk még mindig a nyakunkon van, nahát.
A helyes gondolkodás tehát nem Török Márk leváltása. Hanem annál sokkal több, vagy más megközelítésből kevesebb, kinek mi.
Aki bármilyen változást szeretne a botrányokkal övezett szegedi EHÖK háza táján, annak a legfontosabb az kell hogy legyen, hogy rövid idő alatt lényegesen megnőjön a kari HÖK-választásokon való részvételi arány. Legalább tíz százalékkal.
Ehhez pedig alapvetően két dolog kell.
Egyrészt nyomásgyakorlással el kell érni a kari szavazásokat lebonyolító SZTE EHÖK felügyelőbizottságnál (FeB), hogy javítsák az általános tájékoztatás, és informálás minőségét a kari választásokon. Én még majd egy fél éve egy oldalas javaslatlistában szedtem össze, és juttattam el nekik, milyen változtatásokra lenne szükség e téren. Amit természetesen lesza ignoráltak. Ebben az esetben az első részt kénytelenek vagyunk mi magunk - úgy is mondhatnám, DIY - megvalósítani. Mondom, én hogyan tervezem.
Megkeresem az SZTE EHÖK FeB-et, hogy adják ki, kik azok a jelöltek, akik elfogadták a jelölést, tehát akikre effektíve szavazni lehet (ez ugyanis a legfontosabb információ egy választáson, ami nem volt elérhető sehol hihetetlen módon, így aki nem kampányolt, annak nem is ismerted a névsorát, hanem a szavazólapon láttad először, jó eséllyel ismeretlenül, mindezt úgy, hogy ha odaadtad a megfelelő okmányt, akkor már nyomták is a kezedbe a tollat, hogy szavazz.), és ezt némi alapvető információkkal megspékelve (választás időtartama, hány főre lehet szavazni, stb.) saját költségemen és munkámon - a kari HÖK-kel előzetesen erről egyeztetve - ki kívánom függeszteni a kar jól látható helyeire.
Ezzel lényegében helyettük elvégezve a tájékoztatást, ha jövőre sem javul semmi az idei évhez képest.
Jó lenne, ha önszerveződő módon minél több karon dolgoznánk helyettük informálás terén. Hiszem ugyanis, hogy ha az első lépést megtesszük, akkor a másodikat már meg fogják tenni tudatos diáktársaink.
Ugyanis amíg a kari HÖK-öknél mindig gyakorlatilag érdemi tét nélküli a választás, addig a feljebbi szinteken sem lesz változás. Hozzáteszem: a kari HÖK-ömmel egyáltalán nincs problémám, sőt. Kifejezetten jól végzik a munkájukat, egyszerűen az vállalhatatlan, ahogy a választásuk megtörténik. Ha a részvételi arány érdemben nőni fog, és marad mindenki a helyén, akkor semmi gond: ez azt jelenti, hogy egy szélesebb körű, reprezentatívabb tömeg áll mögöttük. Ha a nagyobb embertömeg bevonásával némileg átrendeződnek az erőviszonyok, és új arcok bekerülnek esetleg, akkor úgy látszik, eddig párak csak jobb híján voltak ott, ahol.
Mindkét eshetőség jól megmutatná, hogy műküdik egy rendes demokrácia.
Persze ez csak az egyik fele a dolognak, a másik az lenne, hogy ne utáljunk a közéletről beszélni. Ehhez először is mindnekorra jó lenne, ha a politika nem lenne egyenlő a gecizéssel-csicskázással, az egyetemi média támogatná és segítené a különböző vélemények ütköztetését. Végül pedig természetesen ha az állam nem üldözné, hanem segítené a különböző érdekképviseletekre létrejött civil szervezeteket. De persze ez már messzebbre vinne.