Életkép. A DUE tavalyi Országos Sajtófesztiválja (Fotó: Tixa.hu)

Rengeteg iskolában vannak diákok által működtetett médiumok. Iskolaújság, iskolrádió – van, ahol mindkettő, van, ahol egyik sem. Van, ahol az igazgató a Klik-től félve mindent kicenzúráz, ami kényes lehet, van, ahol a fenntartót is lehet bírálni. Van egy szakmai szervezet is mögöttük, jelentős tagsággal, elvileg független szempontokkal, sziklaszilárd kormányzati kapcsolatokkal és egy kirobbanthatatlan kőfideszes elnökkel az élen.

„Jó sportújságíró, a többi tevékenységét nem kommentálnám” – így jellemezte Kecskés Istvánt, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesületének (DUE) elnökét a szervezet egy régi tagja. Én személy szerint kissé érintett vagyok a dologban: általam vezetett lappal kétszer kaptunk díjat tőlük, majd nemrég elég erős vitába bonyolodtam a szervezet vezetőjével egy általam is menedzselt civil szervezetről szóló lejárató cikk miatt. Kecskés ugyanis fiatal újságírónövendékeknek nyári táborban mesél a sajtóetikáról, majd hazamegy ellenzékieket lejárató cikkeket írni Habony Árpád cégének blogfelületére. De kezdjük az elején.

Magyarországon rengeteg iskolában működnek iskolai médiumok, nagyon vegyes felhozatallal mind színvonal, mind szerkesztői szabadság terén. Volt olyan iskola, ahol az újság szerkesztői azt is megengedhették maguknak, hogy pár éve Balog Zoltánt bírálják a lapban, míg nekem például abban a szerencsétlen helyzetben volt részem, hogy az igazgatóm még az iskola nevének megváltoztatásáról szóló írást sem látta benne szívesen „ne politizáljunk” felkiáltással.

A pénz sokat számít

Sok múlik persze a lapok finanszírozásán: a legtöbb helyen az iskola szán valamennyit erre – így, ha az iskolavezetésnek nem tetszik a lap tartalma, egyszerűen nem nyomtatja ki. Ha mégis megteszi, van, ahol nem igazán jut erre forrás, így ez maximum rossz minőségű fekete-fehér fénymásolatokat jelent a gyakorlatban. Máshol, például alapítványi vagy egyházi fenntartású iskolákban viszont sokkal több pénz jut egy ilyen médium előállítására – ezek a lapok sorra nyerik az országos versenyeket,

van, amelyik bejegyzett ISSN-számmal is rendelkezik.

Ugyanis a hazai iskolai médiumokat összefogó szakmai szervezet, a DUE rendszeresen szervez versenyeket, ahol a nyertesek nagyszabású médiatáborokon vehetnek részt elég kedvező áron. A szervezet majdnem a rendszerváltással egyidős, és a második legnagyobb tagságú újságíró szervezet hazánkban. A szervezet legnagyobb éves eseménye a Sajtófesztivál, melyet idén rendeznek meg 25. alkalommal, ahol az évben kiírt pályázatok eredményhirdetését tartják.

Aki ellátogat egy ilyen rendezvényre, feltűnhet nekik, hogy a szervezet rendkívül jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik – egy sor minisztérium, és állami cég szponzorálja az eseményt, állami vezetők nyitják meg, és így tovább. Ezzel kapcsolatban ők általában két dologgal védekeznek: egyrészt, hogy ez az előző kormányok alatt sem volt másképp, valamint, hogy a munkájuk szakmai, az azt mentoráló újságírók közt rengeteg ellenzéki-kormánykritikus médium dolgozói is ott vannak – vagyis az újságíró-növendékek akkor kapnak elismerést, ha jók, függetlenül világnézetüktől, beállítottságuktól. Ez a része igaz is, anno így kaphatott díjat egyetemi kategóriában pl. az Átlátszó Oktatás is, vagy én is.

Azonban lehetetlen elmenni a masszívan fideszes, és a kormánypárti médiában rendre sajátos stílusban publikáló elnökük mellett.

Az örök elnök

A DUE weboldalán a vezetőségre, ha rákeresünk, láthatjuk, hogy a tényleges menedzsment mellett dr. Tomszer Miklós személyében „örökös tiszteletbeli elnöke” is van a szervezetnek. Tomszer elsőként kezdett el rádiós táborokat szervezni, a szervezet egyik alapítója, így érthető a gesztus. Ugyanakkor úgy tűnik, a szervezetnek van egy másik vezetője, akinek pozíciója legalább ennyire örökösnek tűnik, ám ő a tényleges elnök, Kecskés István.

Kecskés tizenhárom évig volt labdarúgó szakíró a Nemzeti Sportnál, dolgozott a szigetszentmiklósi önkormányzat sajtóosztályán, ma pedig a kormánypárti blogstar.hu szerkesztője, sportrovatának főszerkesztője. Emellett pedig immáron idén húsz éve a DUE elnöke. Pozíciója megrendíthetetlennek tűnik, noha megosztó személyiség, főleg azért, mert korántsem csak sportújságírás terén aktív.

Mosoly. Kecskés István Díjat ad át (Fotó: eszi.hu)

A Habony Árpád kormányfői tanácsadó érdekeltségébe tartozó oldal politikai híreinek is fontos szerkesztője, és gyakran nem csak politikailag elfogult, de – mondjuk így - igen egyedi stílusú írásokat publikál a kormánypárti blog-hírportálra. A Független Diákparlament nevében cikkére írt válaszomban például fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a „kommunikációs stáb”-ból a stáb szó szerinte „a német szlengben a férfi nemiszervre való utalás” (nyelvekben járatos ismerősöm szerint egyébként ebben tévedett, nem az), és örömmel titulálta, hogy korábbi bejegyzésével „sikerült felbosszantania” a diákképviseletet.

Kritikám után blogján arról írt, a két dolgot teljesen el tudja választani. Azaz ő külön DUE-elnök, és külön gyalázkodik a Blogstaron, a kettőnek pedig semmi köze egymáshoz. Csakhogy ez így biztosan nem igaz, az oldalon olvasható leírása például rögtön a második mondatban kiemeli ezen titulusát, teljesen egyértelművé téve, nem választható el két tevékenysége egymástól.

Az árnyék mögött

Politikai tevékenysége a DUE-n belül is megosztó. A szervezet önkéntesei közül többen jelezték vitánk után, szervezői munkájával igen, ilyen jellegű cikkeivel azonban nem értenek egyet. Érdekes gondolatkísérlet, hogy vajon a szakmai rendezvényeken általa fiatal diákújságíróknak előadott iránymutatásainak vajon mennyire felelnek meg a Blogstaron rendre publikált (vélemény)cikkei?

A DUE érdemeit persze ez inkább csak beárnyékolja, nem csökkenti. A szervezet DUE Tallózó néven színes havi magazint ad ki, melyben a saját anyagok mellett a sajtópályázatokon nyertes diákmédiumok cikkeiből is válogatnak – ezzel egy magas színvonalú újságba kerülhetnek be már fiatalon, és rengeteg diákhoz eljutnak, a lapot ugyanis szinte az összes hazai közoktatási intézményben terjesztik, és láthatóan a rengeteg állami támogatásnak köszönhetően van is pénz azt előállítani.

Hasonló érdeme a szervezetnek iskolarádió-hálózatuk. Itt kész konzervműsorokkal szolgálnak, melyeket plusz hozzáadott tartalomként tudnak lejátszani rádiójukban – ilyen ugyanis meglepően sok helyütt működik, noha lényegesen több technikai hozzáértést igényel a fenntartása, mint egy iskolaújság betördelése és kinyomtatása.

Vannak helyek, ahol a diákönkormányzattal együttműködve mondják be itt az információkat, amely az iskola szerte elhelyezett hangszórókban hallható, a diákok pedig sorban állnak, hogy zenét kérhessenek. Az iskolavezetés általában szereti, és támogatja őket, noha előfordult olyan is, nemtetszésüket fejezték ki egyik-másik számmal kapcsolatban.

Egy iskolarádió szerkesztői például írásbeli figyelmeztetést kaptak erkölcstelen tartalom miatt, miután lejátszották Mike Posner I Took a Pill in Ibiza című számát.

Profizmus. Munkában a Táska Rádió műsorvezetői (Fotó: szekesfehervar.hu)

Lelkes amatőrök és profi kezdők

Érdekes kérdés a jogi besorolás. A fővárosi Lánczos Kornél Gimnázium az iskolamédia egyik hazai fellegvára, iskolarádiójuk mellett iskolatévéjük is van. Ez előbbi Székesfehérvárott Táska Rádió néven hagyományos analóg frekvencián sugároz – többször azzal kerültek be a hírekbe, hogy a médiahatóság megbüntette őket, mert nem tartották be a magyar nyelvű zenékre vonatkozó kvótát.

Az ő esetükben már egyértelmű: hivatalos rádiónak minősülnek, bejegyzett frekvenciájuk van. A nyomtatott újságok közül is van pár, amelynek már az Országos Széchenyi Könyvtárban akkreditált ISSN-száma is van, felelős szerkesztővel, és az intézménnyel, mint kiadóval. A pár helyen csak néhány fénymásolt papírt jelentő újsággal szemben tehát itt mindenképp számolni kell például a szerzői jognak való megfelelési kötelezettségekkel is.