A napokban kirobbant botrány, az amerikai filmpoducer-mágus Harvey Weinstein példája nemcsak Hollywoodban és az Egyesült Államokban de itthon is felkavarta alaposan az állóvizet. Sárosdi Lilla is megszólalt majd követték őt is hazai hírességek ugyan úgy, mint Amerikában a New York Times cikke után tették az ottani hírességek. Ne tegyünk úgy álszemérmesen, mintha nem lennének a szexuális jellegű visszaélések, zaklatások mindennapjaink része!

Nem akarok itt jogászkodni, a zaklatás is bűntető törvénykönyvi tényállás, a szexuális erőszak pedig gyűjteménye a változatos, szexuális jellegű bűncselekményeknek. Nem tudom pontosan, hogy Harvey Weinstein mit követett el, a vádlói majd bebizonyítják, a hazai színházélet szereplői is elszenvedtek sok visszaélést, és nekik is bíróságra kell menniük igazukért. Az is biztos, hogy nem csak ezek a „nagy”, celebritásokat, hírességeket érintő esetek mérgezik meg kapcsolatainkat, hanem a számarányukban sokkal nagyobb „apróságok”: a munkahelyen a vezető-beosztotti viszonyt kihasználó vezető, a nőkre terhelt megfelelési kényszer és az arra adott férfiválasz egy boltban, az utakon vezetés közben, a sorban állásközben nem is kell sorolni, mindenki tudna mondani példát. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csakis a férfiak a bűnösök, létezik fordítva is, de arányait tekintve jóval nagyobb a férfiúi visszaélések száma.

És az is nonszensz, hogy nem az áldozatot védi a jog, hanem az ún. jó hírt. Például az elkövetőt. Ha mondjuk a főnök megfogdossa a beosztott titkárnő fenekét minden reggel, ő ezt hogy tudja kivédeni? Természetes lenne, hogy tűrnie kell? Vagy esetleg neki kellene kezdeményezőnek lennie? És akkor még a zsarolásról nem is beszéltünk! Ki merne szólni, ha attól félne, hogy elveszíti munkáját vagy jól megfenyegetik perrel?  Elveszítené az ő jó hírnevét? Ne feledjük, a szóbeszéd gyorsabban terjed mint a fény, azt hamarabb a szájára veszi akivel kikezdtek mint azt aki kezdeményezte a visszaélést. Ha egyáltalán…

Óriási önuralomra van szüksége annak, akit ilyen inzultus ér. Óriási tartásra, mert vagy tűr vagy a bíróságon kell bizonyítania az igazát. Ami rettentő kínos, mert nőiességében, társadalmi helyzetében, anyaságában kell megalázkodnia.

Ezért nagy a jelentősége ennek a botránynak itthon is, mert rámutat arra, hogy igenis probléma ez, súlyos probléma. Természetesen az érintettek maszatolnak, elkenik a felelősséget és mosolyognak hisz tudják: ma Magyarországon a jog őket védi. Ez ellen csak társadalmi összefogással lehet tenni úgy, hogyha a megszólalók mellé állunk mind.

Csarnó Ákos