Lélekszakadva érkeztem meg a Kelemen László utca sarkán lévő étterembe, ahol aznap este a Délmagyar einstandolása óta hányattatott bulvárszerepbe kényszerült városi kormánylap eseményének meghívott vendége Palkovics László, az EMMI oktatási államtitkára volt. A közösségi oldalukon hirdetett drákói szigor ellenére szerencsére még 6 óra egy perckor is beengedtek, így mehettem helyet keresni a teremben már-már a személyi kultusz határait feszegető módon körberakott hatalmas Kövér László-képek között. A poszterek természetesen a rendezvénysorozat következő meghívott vendégét hirdették “Találkozzunk!” szlogennel.

Találkozzon vele a radai rosseb - gondoltam magamban, miközben próbáltam csendben hátul helyet foglalni a helyi fideszes krém sorai között. Itt volt Kothencz Jánostól Mihálffy Bélán át az egyik szegedi iskola igazgatójáig tényleg mindenki, családostúl voltak vagy húszan, annyira nem félelmetesek. Asszimilációs kísérletem sikertelenségét mutatja, hogy a mikor a műsorvezető második kérdésében rögtön rendkívüli szellemességével kifejtette, hogy ő bizony nem provokálna, arra itt van más, rögvest ezernyi szempár szegeződött rám. Nem értem miért, nem tudtam elég fideszesen ülni?

Végül nem is tette: a Blogstar alapítója Csúri Ákos (a Blogstar afféle fideszes blog.hu, e sorok írója a platform hivatalos közösségi oldaláról pár egyet nem értő komment miatt ki is lett tiltva) olyannyira alákérdezett, hogy az még az MTVA-hoz is tökéletes referencia lenne. Most kijött az újabb PISA-mérés, egyesek szerint ez nagyon rossz, tényleg ekkora a baj? Hát, Palkovics nem izzadt meg a kemény kérdések közt, csuklóból vágta rá, ne együk azért olyan forrón a kását, illik ezt fenntartásokkal kezelni, és a csúnya “kockásingesekkel” ellentétben nem szeretne tüntetéseken egyeztetni. Lehet, a közönséget kissé felhúztam, mikor a végén szembesítettem, hogy ez egy klasszikus szalmabáb érvelési hiba: tüntetni minden politikai erő szokott, ez nem jelenti, hogy ott akarnánk tárgyalni. Na, de ennyire ne szaladjunk előre.

Fotó: SzegedMa

Komoly tervei vannak szegedi egyetemmel is, mondta el. Műszaki egyetemet akar létrehozni, vagyis - gyorsan korrigálta - nem egyetemet, kart, a lényeg, hogy a BME-vel fog konkurálni. A műsorvezezető azonban hamar felismerte, hogy miután nagyjából egyedüli diákként ültem a teremben, az eredetileg meghirdetett “közoktatás és az SZTE aktualitásai” helyett gyorsan váltott infotaintment jellegűbb kérdezésre, és hamar arra terelődött a szó, hogy mikor veszi ki részét kishazánk az űrkutatásból, és milyen egyetemi fejlesztések adhatják az közlekedés jövőjét.

Ez után el is érkeztünk az est abszolút fénypontjához. Ugyanis mikor épp a közlekedési fejlesztésekre terelődött a sor, az étterem mellett elterülő villamossíneken lefulladt a sárga Pesa. Leállt, kipukkadt a kereke, ahogy a régi rossz vicc mondja. Így miközben az államtitkár épp azt ecsetelgette, hogy pár éven belül önvezető autók fogják róni hazánk útjait, az épület nagy üvegablakai mögül egy meghibásodott villamos nézett vissza a közönségre.

Örkény él

- gondoltam magamban, és komoly erőfeszítéssel igyekeztem nevetésemet visszafojtani.

Na, de végre elérkeztünk a kérdésekhez. Mint a jó tanuló a dolgozat beadásával, én is megvártam egy embert, aki egy oktató volt, aki amúgy tök jogosan a nem túl lélekemelő fizetésekről érdeklődött. Majd jöttem én: már felállásomkor felszisszent a fideszes B-közép, második kérdésem elhangzására pedig már kishíján meglincselt a párt szenior tagozata. Egy hölgy barátságosan meg is jegyezte, amikor a felsőoktatási felvételi pontszámokra tértem ki, hogy még magasabbra kéne emelni, hogy az "ilyenek" mint én, ne járhassanak egyetemre.

Lányos zavaromban el is felejtettem már az utolsó kérdést, így csak három dologra kérdeztem rá: diákokkal történő egyeztetésre, a felsőoktatási esélyegyenlőségre, és a szakgimis érettségire. Nem gond-e, hogy nem csak háromezer érintett és szolidáris aláíró, de Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman véleményét is magasról ignorálták? Természetesen nem, és a Tanítanék oldalán amúgy sem jeleztek problémát, a szinte csak önköltségesen biztosított szakok egész egyszerűen nem piacképesek, a diákokat pedig hívták a kerekasztalhoz (erre majd visszatérünk). 

A végén szegedi Független Diákparlament-beli képviselőtársam is befutott, átadtuk a tavalyi nyolcvan pontos javaslatcsomagunkat. Ugyanezt Budapesten Balog Zoltán humáncsúcsminiszternek megtette volt képviselőnk, Bradánovics Bendegúz is. A lap saját beszámolója szerint mindenki örült, én részt sem vettem, hazaérve talán pár érdeklődő még emésztgette azt a csúnya PISA-tesztet. Ez volt tehát idén a magyar közoktatás napja. Szürreális, mint az egész közoktatás maga.

A szerző a Független Diákparlament vidéki hallgató képviselője.