Végéhez közeleg Lázár János megingathatatlannak hit politikai karrierje? Aligha, az utóbbi egy két hónap eseményei azonban csúnyán erodálták a nagyhatalmú kormányember tekintélyét. Összegyűjtöttük három plusz egy bizonyítékát annak, hogy billeg a szék a miniszter alatt.

Az elbukott választás

2017 decemberében kérlelhetetlen elszántsággal vetette bele magát a hódmezővásárhelyi polgármester-választást megelőző kampányba, és tette személyes küzdelemmé a két (bocsánat, három) jelölt megmérettetését. Remélte, hogy a híres-hírhedt karizmája, a néppel a népért fáradozó államférfi sok száz lakossági fórumon át építgetett toposza elég lesz a győzelemhez. A számok azonban más mutattak, elbukni látszott az önként vállalt mérlegpróbán, így szakított a civilizált politikai versengés íratlan fairplay-szabályaival és egy új – minden korábbinál mocskosabb – irányt adott a kampánynak. Tőle szokatlan módon már nem eszmékkel, érvekkel, számokkal és ígéretekkel, hanem páni módszerekkel és nyilvánvaló hazugságokkal küzdött Márki-Zay Péter ellen. (Szentesítve ezzel a lámpavassal, zendüléssel és mecsetekkel riogató párttársai kétségbeesett kirohanásait is.)

Lázár Jánostól sosem állt távol a cinizmus, a fennhéjázás és az arrogancia, a faragatlan kocsmai stílust azonban következetesen meghagyta a Németh Szilárdhoz hasonló bugrisoknak. Nem úgy most, a választás előtt: a mértéktartónak tetsző, polgári-konzervatív szuperminiszter művelődési házról olvasókörre járva ócsárolt egy hétgyermekes katolikus családapát és fenyegette „hálátlan” városát a rá váró hét böjti esztendővel.

(És még valami: korábban elképzelhetetlen volt, hogy a kormány nehéztüzére, az egyik legerősebb Fidesz-bázis egyszemélyi ura és vezetője, hazai pályán más politikusok segítségére szorul, most mégis ez történt. Két-három héttel a választás előtt egymásnak adták a kilincset a miniszterek és polgármesterek, de maga Orbán Viktor is eltöltött egy – gazdagon dokumentált – baráti hangulatú reggelt vele és a kormánypárti polgármester-jelölttel.)

Bárhogy is nézzük, komoly arcvesztés volt mindez a miniszternek, kiváltképp úgy, hogy a választást így is elveszítették!

Az Elios-ügy

Bombaként robbant a hír az év elején, hogy az OLAF milliárdos korrupciót gyanít a Tiborcz István tulajdonolta Elios körül. A történet futótűzként szaladt át az országon és égette meg a kormánypárti városok szinte valamennyi volt és jelenlegi vezetőjét, köztük Lázár Jánost is.

Köztudott, hogy a miniszter bámulatos ügyességgel pergeti le magáról a botrányokat, kommunikációs géniuszának köszönhetően az igazán kemény helyzetekből is rendre kivágja magát, az Elios-ügy keltette hullámokból viszont egyelőre képtelen kievickélni. Elmaradnak a frappáns riposztok és szellemes szofizmusok. Kínos magyarázkodással és sértődött vádaskodással csapja el magától a kérdéseket. Nyoma sincs az elmúlt évek hideg önbizalmának és profizmusának. 

Kormányközeli pletykák szerint ráadásul az ő feje hullhat a porba a lámpaügylet miatt, és bár ezt maga tagadja, annyi bizonyos, rengeteget árt(hat) a hajcihő a renoméjának. Főleg most, hogy ráfordultak a pártok a választási kampány utolsó szakaszára.

Útkeresés

Néhány hét eltéréssel elindult Lázár János web- és Facebook-oldala. Ártatlan búlvármorzsának tűnhet ez a tengersok választási hír között, az árgus olvasó számára viszont gyanakvásra adhat okot. Köztudott, hogy a miniszter éveken át következetesen távol tartotta magát a virtuális tértől, a kamerákat a magánéletétől, máról holnapra mégis kaput nyitott az otthonába a széles magyar nyilvánosság előtt.

Úgy tűnik, a szavazóbázisa stagnál, elérte maximumát, a személyes jelenlétére, a szenvedélyes beszédekre és a látványos szuperberuházásokra épített politikával már nem tud plusz szavazatokat szerezni, ezért most új csatornákat kell keresnie a magyar választópolgárok felé.

Levetkőzte hát minden undorát maga is fejest ugrott a korábban fehér kesztyűvel piszkált politikai bulvárba.

Miért most? Mert az ellenzéki tábor kezdi utolérni a helyi Fidesz-csapat négy-nyolc éve mozdulatlan létszámát, így ha a protest szavazók áprilisban egyfelé voksolnak, nem lesz elég a sajátjait megszólítania. (Egy másik olvasat szerint Lázár János egyszemélyes online politikai valóságshowja komolyabb célkitűzésekről árulkodik, nevezetesen az Orbán Viktor utáni karrierjének szeretne megágyazni, ám ha voltak és vannak is miniszterelnöki ambíciói, jelenleg ezeknek nincs realitásuk.)

Nem kellenek szakpolitikusok

Lázár János éveken át volt a miniszterelnök jobb és bal ökle. Egy igazi megoldóember, aki kíméletlenül átveri a pártakaratot minden politikai és állami intézményen. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének szuper-szakpolitikusa, aki képes átültetni a gyakorlatba mindent, amit a pártközpontban kiagyalnak.

Önmagát is ekképpen – mármint szakpolitikusként – definiálja. Ha teheti számokkal és szakzsargonnal kommunikál, szemlátomást ügyetlenül mozog a fél mondatokra butított kormányzati kommunikációban. Orbán Viktornak azonban most pártdroidokra van szüksége, és a legkevésbé önjáró emberekre. Egyetlen témára fűzte fel a Fidesz-KDNP kampányát, minden más csak támadási felületet, plusz muníciót ad az ellenzéknek. Veszélyes számára mindenki, aki másról (cáfolható dolgokról) beszél, még akkor is, ha momentán az egyik legmegbízhatóbb embere teszi ezt.