Bálint Márton, a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium végzős diákja, a Független Diákparlament frissen megválasztott 2017/18-as középiskolás diákképviselője még korábban írt egy levelet az Oktatási Hivatalnak az általa nap mint nap tapasztalt problémákról. Választ egyáltalán nem kapott, most lapunk "hasábjain" nyilvánosságra hozza gondolatait.
A szegedi radnótis diák levelében felhívja a figyelmet, hogy a jövő vezetői a jelenlegi diákok közül kerülnek ki, így az oktatási kormányzat döntéseinek közvetetten sokkal hosszabb távú hatása van. Szerinte a jelenlegi oktatási rendszer gondolkodásra képtelen robotokat nevel ki, amely nem a fejlődés záloga. Levelét változtatás nélkül közüljük.
Tisztelt Oktatási Hivatal!
Bálint Márton István vagyok, a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium végzős tanulója. Szeretném megosztani önökkel a bennem kavargó gondolatokat, mert úgy gondolom építő jellegűek és hasznára válhatnának a magyar oktatási rendszernek. Utolsó évesként a létra tetejére értem, és így látom végre, hogy a rengeteg beleadott munkám az évek során illetve a központi felvételikor, felesleges és értelmetlen munka volt, eredménye semmis.
Önök ennek az országnak a mostani, megválasztott vezetői. De ezzel a tisztséggel nem csupán a mostani ország kormányzását fogadták el. Önök, az oktatási rendszerükkel, a 15-20 évvel későbbi Magyarországot is vezetik.
Ugyanis lehet, hogy Önök 20 év múlva sehol nem lesznek, de a mostani rendszerben felnevelkedett gyerekek és fiatalok lesznek ennek a Magyarországnak a vezetői.
A mozgató rugó, a társadalom motorja – a jövő.
És most még csak szólnak, segíteni akarnak. Kósza diák levelek és közösségi portálokon megjelent felháborodások, elszórt kockásinges tüntetések. De egyszer el fog fogyni a fiatalok türelme. Mert bár lenézik őket, tapasztalatlannak és felelőtlennek bélyegzik, vannak köztük tehetséges, gondolkodó és innovatívak is. Mégis benyeli őket a végtelen körforgás, és meg fogják unni az értelmetlen és céltalan hétköznapokat, amik a semmibe menetelnek. Beletörődnek, elvesztik tehetségüket és szürke munkásemberekké lesznek, vagy megunják és külföldre mennek. Egyik lehetőség sem kedvező az ország jövője szempontjából.
Mert az oktatási rendszerük ezt műveli. Kineveli a gyerekből a kreativitást, a szabad gondolkodást, az alkotás örömét. Levágja a szárnyaikat, 4 fal és iskolapad közé zárja, elfojtja a bennük lévő tenni akarást és tüzet. Pedig Uraim ez a tız a jövő. És egy valami biztos, Hérakleitosz szavai: „Az egyetlen állandó a változás maga.”
Mert ez a fiatalok dolga. Ezzel a forrongó elmével építeni a jövőt. Kiengedni a gondolataikat, újítani, szárnyalni és egy olyan jövőt építeni, amiben nem lesz szükségük arra, hogy idegen országokban aljamunkával keressék meg azt a pénzt, amivel egy élhető életet teremthetnek maguknak. Ezt a rendszert fogják ők később szolgálni felnőttként. És nem, nem a felnőttek által épített szürkeségbe kell nekik beleveszni, mint „tapasztalatlan, meggondolatlan” kisemberek, kiszolgáló személyzetként.
Uraim, fényes jövőt akarnak, vagy a mostani felső réteg és gazdag vállalkozók által létrehozott undorító rendszert kiszolgálni robotikás kockafejű ifjú munkaerővel? Ajánlom meghallgatásra Charlie Chaplin Diktátor című film főbeszédjét.
És a tanáraink… Az igazi vezetők. Azok a kapitányok, akik e süllyedő hajó legénységét próbálják még megmenteni. Le van kötve a kezük, adott, évenként változó kesze-kusza tanrend, rengeteg munkaóra és plusz feladat, felesleges értelmetlen, terjengős tankönyvek. Megbecsülés hiánya, alulfizetettség. Tudják, egy tanár semmivel sem kevesebb, mint egy orvos, aki éppen az Önök életét fogja megmenteni. Mert egy tanár egy gyerek életét menti meg azzal, hogy neveli.
Csak éppen a rossz irányba. Mit várnak Önök? Hogy olyan fiatalok fogják majd megváltoztatni a jövőt, akiket úgy engednek ki az életbe, mint a vakokat? Találjanak el a gyárig meg vissza?
Kovalens kötés, Óbabiloni Birodalom hódításai, Üzbegisztán népsűrűsége, megoldó képletek? 10 16 évesből 7-8 nem tudja mi az a jelzálog. Nem tud egy levelet megcímezni. Nem tud kerékpárral szabályosan közlekedni. Helyette viszont van Etika, Dráma, Hittan, heti 5 testnevelés, 50 óra közmunka, napi 7-10, heti 35-40 tanóra 10 perces szünetekkel, hosszú órás készülések éjszakába nyúló délutánokkal.
A múltra nevelik a gyerekeket nem a jövőre. Csodálkoznak, a nemzetközi eredményeken, ahol az utolsók között kullog minden tekintetben a magyar oktatás. A leadott, tantervben meghatározott tananyagban elsők vagyunk, amennyit a diák ebből vissza tud adni abban az utolsók. Kompetenciamérések eredményeivel nyugtatgatjuk magunkat, hogy a rendszer rendben van, miközben a 6.-os és a 10.-es feladatlap 80%-ban megegyezik.
Miért félnek a változástól? Kísértetiesen emlékeztet, a történelem olyan szélsőséges diktatúráira ez az egész ahol elnyomják a fiatalokat, akik a változás szelét hozzák. Kinevelik belőlük, hogy egyszerű kiszolgálói legyenek a rendszernek. Apró fogaskerekek egy nagy gépezetben. De ez az Önök jelenét szolgálja. Ebből nem lehet jövőt építeni.
Hallgassanak a diákokra és a tanárokra. Maga, vagy egy kinevezett „szakértő” tudja megmondani, hogy mi a jó egy autószerelőnek vagy maga az autószerelő, aki nap mint nap benne van? Ez nem vezet sem liberális hanyatláshoz, sem anarchiához. Ez az együttműködés a fejlődés szerves része.
Ne hiúságuk és nemtörődömségük legyen a változás blokádja, hogy nem fogadják el másoktól az építő jellegű tanácsokat, kritikát és információt!
És akibe megvan a szándék és a lehetőség, hogy változtasson, és feljebb emelje az országot az lássa, hogy megbecsülik. Hogy nem csak egy porszem a nagy rengetegben. Ne kelljen külföldre menekülnie az elismerésért, megbecsülésért és a megélhetésért. Ne azt az országot építse. Mert aki megkapja itt, az nem fog elmenni. Hanem elkezdi itt építeni azt az államot, ami felveszi a versenyt a többi nyugatival, akármilyen kicsi is.
És ne számok alapján ítéljenek. Nem is az oktatásról, a tanításról, az egyén fejlődéséről szól a rendszerük. Nem is azt méri az egész iskolarendszer, hogy egy diák mennyire rátermett vagy logikusan gondolkodó, innovatív. Ki az, aki minél jobban monoton, robot módon tud magolni. Mert belőlük lesznek a jó munkások, akiknek megmondjuk, mit kell csinálni és ők kiszolgálnak minket. Tévedés. Pont ezek a gyerekek mennek el majd külföldre, mert az egész világ a lábuk előtt fog heverni és eszük ágában sem lesz pont Magyarországot választani. És aki egyszer elment, nagyon ritkán jön haza. A jót könnyű megszokni.
Vegyenek példákat. Reformáljanak. Hallgassanak másokra, azokra, akik ebben élnek. Ha látják, hogy a változás a központosítás stb. nem működik, ne erőltessék. Újra és újra felmerül a kérdés:
Jövőt akarnak, Uraim? Így?
A jövő nem gépagyú szürke emberekből fog felépülni. Hanem egészséges fiatal és gyerekkorban felnőtt emberekből. Akik nem 6-7 órát alszanak egy nap. És akiknek van idejük sportolni, újat tapasztalni, élni az életüket, boldognak lenni. Van idejük építeni a társas kapcsolataikat. Van idejük a szüleikkel és a nagyszüleikkel lenni. Nincsenek elnyomva heti 35-40 órával, felesleges értelmetlen tantárgyakkal, amelyeket soha az életben nem fognak használni. És nem pazarolnak el 5-10 évet az életükből értelmetlenül.
Mert ezek a boldog gyerekek és egészségesen felnőtt fiatalok a „Ma és a Holnap letéteményesei”.
Tisztelettel:
Bálint Márton István