Parkolópályára tette a hódmezővásárhelyi önkormányzat a komoly arcvesztéssel fenyegető panelbontási programot. Hallgatva a felháborodott lakók és szakértők (no meg a kampánystratégák) szavára elengedte a társasházcsonkítás abszurd ötletét.

Szó mi szó, nehéz menet volt, a városvezetés (élén a miniszterrel) körömszakadtáig védte a védhetetlent, milliárdos mézesmadzag-ígéretekkel és pofátlanul hazug „nyugati példákkal” próbálta elfogadtatni az elfogadhatatlan tervet. Szerencsére végül győzött a józan ész (de még inkább a tiszta politikai érdek), és lekerült a tervezet a döntéshozók napirendjéről.

A történetnek azonban itt még messze nincs vége, a Hódmezővásárhelyre megálmodott, habos-babos skanzenbelváros közepén továbbra is ott éktelenkedik a Csengettyű közben álló szalagtízes. Jött tehát az új ötlet: pénzt, paripát nem sajnálva, adóforintokból megveszik az egészet.
A kormányfő (jobbján a miniszterrel) ezúttal is nagylelkű volt: mindent összevetve 12 millió forintot ajánlanak annak, aki eladja a lakását városnak. Jó üzletnek hangzik, csinos kis summa ez egy bérből és fizetésből élő embernek, érdemes azonban közelebbről is megvizsgálni a feltételeket.
Először is a támogatásból csak és kizárólag hódmezővásárhelyi ingatlant vásárolhatnak a Csengettyű közi lakástulajdonsok, ráadásul az új házat tíz hosszú évig el sem adhatják.

Röghöz kötik az embert, ha netán mehetnéke lenne!

Fontos passzus a szerződésben, hogy panelt panelre senki sem cserélhet. Eldöntötték a képviselők, hogy nem való a belváros és a füstszürke beton az alföldi embernek, menjen tehát mindenki kertes házba, a városközponttól lehetőleg jó messzire.
Itt érdemes megállni egy pillanatara: A lakáshivatal úton útfélen hangoztatott számadatai szerint körülbelül 3-5 száz üres családi ház várja Vásárhelyen, hogy a földi iszonyatként lefestett panelekből odaköltözzenek az emberek. Bizonyára sokakat érdekelne, de az említett ingatlanok állagára vonatkozó információkról mélyen hallgatnak a városházi tudorok. Nem látni, hogy mennyi ezek közül a nyugatra menekült családok bedőlt hitelei után hátra maradt üresen álló, fűtetlen, penészes ház, a pusztában düledező, roskatag tanya, és a szimplán csak lepusztult, ki- és eladhatatlan városszéli kulipintyó.
Zárásképpen - és talán ez a legelkeserítőbb -, fontos látni, hogy a városvezetés nem alternatívákat, rugalmas, a különböző társadalmi és anyagi helyzetű családok számára személyre szabott programot kínál, pusztán megpróbálja leszuszakolni az emberek torkán az átgondolatlannak tetsző és meglehetősen pazarló ötletét.
Természetesen vannak és lesznek, akiknek megfelelnek ezek a feltételek, a többség azonban szeretné maga eldönteni, hol és hogyan akar élni, nem kívánja elhagyni az otthonát, csak azért, mert pár pasáskodó politikus másképp rendelkezett. Számukra semmi sem jut a közös kasszából, kegydíjként osztogatott támogatásokból. Szemrehányást és cinizmust kapnak csupán a megválasztott képviselőiktől, más egyebet nem.
Linkek:
https://index.hu/gazdasag/2017/06/08/hodmezovasarhely_panel_riport/
https://mno.hu/belfold/a-fideszes-kepviselo-elesen-biralta-lazarek-panelbontasi-tervet-2404123