Élcelődhetnék azon a Délmagyar Márki-Zayról írt jegyzete alapján, hogy a demokrácia halála pont az abban tapasztalható demagógia, de persze fejhez szorított fegyver mellett tett nyilatkozatokon kár viccelődni. Ugyanakkor kis guglizás után megvan, hogy Márki-Zay Péter sosem mondta, hogy Vásárhelyen diktatúra van. Amint a HVG.hu idézi, még jelöltként beszélt arról, „nem tudja, ez diktatúra-e, de nem demokrácia”.

És pont ez a lényeg. Személy szerint óva szoktam mindenkit inteni attól, hogy diktatúrát kiáltson, hiszen ott még nem tartunk, ám demokráciának sem igazán mondható nagyon sok szempontból de facto a hazánkban tapasztalható államforma, legalábbis jól működő jogállamnak semmiképp, noha természetesen de jure az. Mi akkor valójában? Nos, kissé árnyaltabb a kép. (Amúgy sem szeretem, ha valaki kétállapotúnak látja a világot.)

Magyarországon tehát a jogállam testét hentesbárddal szabdalják, és vérzik is rendesen. Ennek eszközei, hogy pártembereket neveznek ki olyan politikailag fontos intézmények élére, mint a Legfőbb Ügyészség, az Alkotmánybíróság, a Médiahatóság vagy az Állami Számvevőszék. Ennek eszköze egy igazságtalanul a győztes felé húzó választási rendszer szépen gerrymanderingelt körzetekkel. És ennek eszköze a technikailag szabad, de torz médiapiac is.

Itt is óva intenék mindenkit attól, hogy a sajtószabadság hiányáról beszéljen, hiszen nevetségessé válik, és elkomolytalanít valós problémákat. (Főleg, ha valaki egy tüntetésen beszél a demokrácia hiányáról, majd a Népszavában megjelent olvasói levelében magyarázza, hogy nincs sajtószabadság.) Magyarországon sajtószabadság van, médiapluralizmus és médiaegyensúly nincs. Például a bedarált helyi lapok miatt, azért, mert az ingyenes digitális földi adásból már az Euronews-t is kivették, és az RTL néhány híradóján kívül csak propagandát foghat, akinek nincs pénze előfizetni televíziós csomagokra, továbbá mert a közmédia pártpropagandát tol, az állami hirdetések indokolatlanul nagyot kihasítva a reklámtortából politikai alapú finanszírozásként működnek, és mert egy lapot gazdasági eszközökkel be lehet zárni gázszerelés okán.

Így tehát Magyarországon a média elképesztő aránytalan módon az egyik irányba lejt, mondhatjuk, hogy az egyik fél iszonyatosan nehezített pályán mozog, ugyanakkor diktatúra, és sajtószabadság hiánya az lenne, ha el sem indulhatna.

Ezért van, hogy ennyire kell örülni annak, ha egy ellenzéki független jelölt nyer, és nem az adott hely minden hájjal megkent karrierpolitikus-kiskirályának samesza. De ezért van az, hogy megfelelő akarattal, koordinált indulással, és elegendő hittel lehet győzni.