A beszélgetés apropója Parti Nagy Lajos  szegedi Tartuffe bemutatója, illetve szöveg-átirata, melyet Alföldi Róbert felkérésére írt meg. Külön érdekessége volt ennek az őszinte és kötetlen beszélgetésnek, hogy az író nem tud franciául és Moliére egyáltalán nem vonzotta szakmailag.

Néhány olyan megnyerő és csak Parti Nagyra jellemző kifejezést idézünk, melyet érdemes megjegyezni!

A beszélgetés elején azt a kérdést tette fel az író - saját magának -, hogyan lehet előállítani egy olyan nyelvet, egy ilyen erős történet esetén is, mely kiemel a hétköznapokból és megteremthetfő egy archaikus nyelv a mai magyar szlenggel. Saját bevallása szerint 6-7 hónapot dolgozott ezen az átiraton. Mint elmondta, a zabolátlan mesélőkedv hajtotta fiatalon, de ezt meg az íróságot külön kell választani. Útálja a nyelvi játékokat például a scrable-t.

A '70-80-as években a nyelvvel való játéknak nagy keletje volt...Parti Nagy kifejezésével élve: "pazarló bánás a nyelvvel".

"Az irodalom és művészet komoly dolog a léhasághoz."

Abban nem ismer tréfát, hogy mindenből lehet tréfát csinálni, ha olyan minőségű.

"Az a korona, amit csak imádni lehet, de nem lehet leírni tárgyként, nyomtalanul elmúlik előbb-utóbb."

"Aki az én Tartuffe-omat érettségire vinni, azt ki kell rúgni....ez átirat." ami azt jelenti, hogy amihez nincs kedvem, azt elhagyom. Kifejezetten és hangsúlyozottan a színház számára készült. "A mű Moliére-é, de a szöveg az enyém." Nem szerzői jogi, hanem irodalmi szempontból. Átíromság ez, vagy fura nyelvi birtokbavétel. "fogyaszthatóbb, vagy lucskosabb, mint a Vas-féle fordítás, amelyik Alföldinek túlságosan költői és dagályos volt, míg Petrié meg túl száraz.

A hozzászólók elismeréssel és tisztelettel fordultak a mesterhez, akinek közvetlensége és természetessége így élőben még inkább magával ragadó, mint művein keresztül.