Általában jobb nem Bayer Zsoltnak lenni, mint igen. Az esetek többségében jobb. De most kivételesen szívesebben lennék Bayer Zsolt, mert akkor a csuklóból rendelkezésemre álló szofisztikált lingvisztikai megoldásokkal sokkal autentikusabban ki tudnám fejezni azt amit a helyilap-piac gőzerővel zajló bedarálása során bekövetkező mai napi fejlemények kapcsán érzek. Elért minket is. Dühös vagyok, és szomorú. Tudtam, hogy ez lesz, tudtuk, igazából már tavaly október 8-a óta, sőt, az Origó bedarálása óta tudjuk. Mégis dühöm szétfeszít most, hogy kiderült.
Elesett az utolsó helyi lap is.
Övék, ráadásul nem is akárhogy. Nem csak a pletykáknak megfelelően a régóta hűen szolgáló helyi (zsargonnal hiperlokális) lap, a SzegedMa menedzsmentjéből került ki a főszerki, hanem egyenesen olyan ember Bonifert Gábor személyében, aki nem csak hogy pártkötődésű, nem csak hogy a helyi pártlap kiadóigazgatója volt évekig, de a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöki kabinetvezetője volt, tehát magához az államapparátushoz is kötődik. Helyettese a vállaltan kormánylap helyi tudósítója. Minden egyben van.
Ezt a cikket ("a média, a kommunikáció, a PR és a marketing területén az elmúlt két évtizedben felmutatott sikereit értékelve") pedig tényleg nem tudnám a bayeri ízes szófordulatok nélkül kommentálni. Vége, ennyi volt, az utolsó független, minőségi, valóban újságírókat, és nem PR-munkásokat foglalkoztató lap is az övék. Propaganda mindenütt orrvérzésig.
Most kiabálni szeretnék és káromkodni.
De nem teszem, megteszi majd az, aki a Délmagyarban, pontosan az annak helyén létrejövő, azonos néven futó propagandalapban lesz. Jön a migránsozás, jön Soros György oldalakon át. Mennek a fontos helyi ügyek, amiket eddig az emberek el tudtak mondani a lapnak (is), hogy ha más nem, legalább a nyilvánosság igazságot szolgáltasson nekik. És megy a józan ész is, amely lassan, ha nem is kerül Magyarországon illegalitásba, de közös megegyezéssel távozik, miután a kiadóját felvásárolta egy befektető cég a korszerű portfólió-fejlesztés és -modernizálás céljából.
Innentől minden véleménycikkemet egy, a témához, hangulathoz illő zenével fogok lezárni, Spotify-lejátszóval beágyazva. Mi mással kezdhetném, mint életemben először, a szegedi közfelháborodás napja tüntetésen hallott Kozmosz-számmal, amely talán zenével leírja, amit most érzek és gondolok.