Az Európai Bizottság és a tagállamok fogyasztói hatóságai felszólították a Volkswagent, hogy maradéktalanul teljesítse a dízelbotrányban érintett gépkocsik javítására tett kötelezettségvállalását.

Vera Jourová, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa kedden kijelentette, a Volkswagen nem teljesítette teljes mértékben a kötelezettségvállalásait, sokkal többet kell tennie az uniós fogyasztók érdekében. Ez Európai Uniónak le kell vonnia a tanulságokat, és meg kell erősítenie az uniós jog végrehajtását, hogy a vásárlók hatékonyabban tudják védeni jogaikat különösen olyan esetekben, amikor nagyvállalatokkal kerülnek szembe.

A tagállamok fogyasztói hatóságai arra szólították fel a Volkswagent, hogy gyorsítsa fel az autók javítását és emelje a szervizelés színvonalát, ugyanis a károsanyag-kibocsátást manipuláló szoftverhamisítás az EU-ban eladott autók 73 százalékát is érintheti. A hatóságok azt is követelték, hogy a Volkswagen kezelje körültekintőbben úgy a javítás előtti, mint az azt követően érkező panaszokat és nyújtson részletes tájékoztatást az összes érintettnek a javításokról.

Az ügy legutóbbi fejleménye, hogy a német közúti közlekedési hatóság (KBA) egy héttel ezelőtt elrendelte több tízezer Volkswagen Touareg típusú terepjáró visszahívását a károsanyag-kibocsátást manipuláló szoftverek miatt. A gépjárművek többsége - 31 800 terepjáró - nem Németországban van forgalomban. A KBA adatai szerint ezeknél az autóknál két olyan szoftveres megoldást is rendszeresítettek, amely manipulálja a károsanyag-kibocsátást, azzal a céllal, hogy a motor vizsgálati körülmények között megfeleljen a környezetvédelmi előírásoknak. A szoftvereken most telepíteni kell a hatóságilag jóváhagyott frissítéseket, hogy a kocsi a forgalomban is megfeleljen a károsanyag-kibocsátási szabályoknak.

A Touaregek esete újabb fejezet a Volkswagen csoport dízelbotrányában, amely 2015 szeptemberében kezdődött, amikor az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) megvádolta a társaságot, hogy olyan szoftvert telepített 482 ezer dízelüzemű járműbe, amely érzékeli a műszaki vizsgán folytatott mérés körülményeit. Az autó így a teszteken a valóságos nitrogénoxid-kibocsátás töredékét produkálja, vagyis csal a vizsgán. A gyártó elismerte a csalást. Az ügy világszerte a Volkswagen csoport korábbi adatai szerint mintegy 11 millió gépjárművet érint, ebből 8,5 milliót az EU-ban adtak el.

Hasonló visszaélés gyanújába került a Daimler is, amely július közepén bejelentette, hogy önként módosítja a káros anyag tisztítását végző berendezést szabályozó szerkezet beállításait több mint hárommillió Mercedes-Benz típusú dízelautónál.

Az uniós bizottság tavaly december elején kötelezettségszegési eljárást indított Németországgal, Luxemburggal, Spanyolországgal és az Egyesült Királysággal szemben - vagyis azon tagállamok esetében, amelyek típusjóváhagyást adtak ki a Volkswagen Group AG számára az Európai Unióban - mivel annak ellenére nem szabták ki a nemzeti jogszabályaikban foglalt szankciókat, hogy a vállalat illegális kiiktató szoftvert alkalmazott.

forrás: MTI 

A visegrádi országok közül a legkisebb bruttó keresettel rendelkező munkavállalók fizetését Lengyelországban és Magyarországon terheli a legnagyobb egyéni járulék, ami nagyjából a jövedelmük 20 százalékát jelenti, míg Csehországban ez az arány 11 százalék – írja az enpenzem.hu, amely a Deloitte európai uniós országokra, valamint Norvégiára és Svájcra vonatkozó, társadalombiztosítással kapcsolatos felméréséből idéz. A portál kiemeli: ugyanez elmondható a legmagasabb jövedelemkategóriába tartozókról is: az ő jövedelmük legnagyobb részét Magyarországon fizetik egyéni járulékként, 18,5 százalékot. Eközben Szlovákiában ez az arány 7 százalék.

„A legalacsonyabb munkáltatói terhekkel a lengyel foglalkoztatók számolhatnak, míg a legmagasabb költséget a cseh és szlovák munkáltatók állják. Megfigyelhető, hogy a jövedelemszint növekedésével csökken a bruttó munkabért terhelő egyéni járulék mértéke, kivéve Magyarországot, ahol a többi Visegrádi országtól eltérően nincs járulékfizetési plafon. A járulékfizetés összegét azonban Magyarországon kedvezően befolyásolja, hogy a kettő vagy több gyermeket nevelő munkavállalók esetében a munkabért személyi jövedelemadó és/vagy egyéni járulékkötelezettség sok esetben nem, vagy csak csekély mértékben terheli.

A minimálbért terhelő személyi jövedelmadó Csehországban nulla, Magyarországon viszont a legmagasabb, 15 százalék. Ugyanakkor, az átlagkeresettel rendelkezők a legkevesebb, 15 százalékos személyi jövedelemadót Magyarországon fizetik, míg Csehországban és Szlovákiában 20 százalék feletti adómérték terheli ezt a jövedelemszintet” – emeli ki tanulmányból az enpenzem.hu.

A kutatás szerint a járulékok levonása után megmaradó nettó bér összege a hivatalos átlagbért alapul véve Norvégiában, Luxemburgban, Finnországban és Svédországban a legmagasabb, míg az átlagbérből levonásra kerülő járulékok után a legkevesebb nettó bér a cseh, francia, magyar és szlovák munkavállalóknál marad. A legmagasabb, 50 és 100 ezer euró közötti éves jövedelemmel rendelkező munkavállalók Bulgáriában viszik haza a legmagasabb nettó fizetést. Összehasonlítva az előző év adataival, a minimálbér összegének emelkedése figyelhető meg a vizsgált tagállamok többségénél.

A V4 országok közül Magyarországon az átlagos éves bruttó jövedelem 9820 euró, Szlovákiában 10308, Lengyelországban 11586, míg Csehországban 11884 euró az éves átlagos nettó kereset.

 Gondolta volna, hogy telente is több mint 150 madárfaj tartózkodik hazánkban, és hogy közel 50 megfordulhat a madáretetőkön?

Nekünk, madárbarátoknak, szívélyes vendéglátóként kell fogadni az érkezőket, és az itt maradókat is bőséges táplálékkal ellátni, amit ők a közelünkben töltött idővel, a megfigyelésük nyújtotta örömmel hálálnak meg.
Egy kis „menüt” állítottunk össze, melyből láthatja, hogy csupán néhány olcsó madáreledellel és itatással milyen nagy segítséget nyújthat a madaraknak:

Főételek

Fekete napraforgómag

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított,magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható magkeveréket vásárolunk.

Cinkegolyó és zsiradék

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel-kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Alma

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel,elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány darabot a talajra is tehetünk, így a madarak a hóesésben is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat.

Italok

Víz

Tartós, több napig vagy hétig tartó kemény fagyok idején nemcsak a táplálék, de a folyékony halmazállapotú víz megtalálása is kritikus tényezővé válik a madarak túlélése szempontjából. A fagyos, száraz levegő a szervezet hasonló fokú kiszáradását okozza, mint egy forró kánikulai nap. Ezért fontos, hogy az élelem mellett vizet is mindig helyezzünk ki.

fotó: mme.hu, Orbán Zoltán

Megjelent az LMBTQ-közösség hazai lapjában, a Humen Magazinban a készülése alatt az Új Nemzedék Központ kormányközeli fővárosi vezetésével konfliktust kiváltó interjú Tari Ákossal, a Szegedi LMBT Közösségért Csoport egyik tagjával. 

A beszélgetés során szó esik a szegedi LMBTQ-közösségről, rendezvényeikről, a csoport alapításáról és sikereiről. Elhangzik, hogy az első bejegyzett LMBTQ szervezet városunkban alakult, és egy felmérés azt mutatja, hogy épp az Alföld déli részén, tehát Szeged környékén a leginkább LMBTQ-barátok az emberek. A teljes interjút itt lehet elolvasni.

A Szegedi LMBT Közösségért sajtótájékoztatója idén áprilisban, amelyen a Biztonságos Tér matricákat helyezték ki szegedi épületekre. A képen középen Jávorszky Iván, az IH igazgatója, mellette jobbra a Knezevics Viktor, a BP Business Service Centre Kft. operatív igazgatója. (A szerző felvétele)

A magazint egyébként a főváros után első vidékiu városként Szegeden fogják terjeszteni két helyen, az LMBTQ-közösséget megcélzó Sakáltanya Étel-Bárban (Szeged, Pulz u. 23.) és az ajtajára a kezdetektől fogva szivárványzászlót elhelyező Green Fusion Foodbar (Szeged, Vitéz u. 3.), vegán ételbárban.

Az egyre növekvő szemét helyrehozhatatlan károkat okoz a vizek élővilágában.
"Ez az egész bolygót érintőválság ... tönkretesszük az óceán ökoszisztémáját" - mondta az ENSZ óceánok vezetője, Lisa Svensson a BBC-nek. Hozzátette, hogy a kormányoknak, cégeknek és az egyéneknek sokkal gyorsabban kell fellépniük a műanyagszennyezés megállítása érdekében.
A műanyag 60-70 éves története során gyakorlatilag nélkülözhetetlennél vált a világunkban. Egyik fontos tulajdonsága az, hogy időt álló, és szinte az összes valaha elkészített műanyag még ma is létezik valamilyen formában. Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány szerint 8,3 milliárd tonna műanyagot gyártottak eddig összesen, amiből 6,3 milliárd tonna hulladéklerakóban vagy a természeti környezetben van. Ezek közül a leggyakoribb a műanyag palack, 2016-ban világszerte mintegy 480 milliárdot adtak el.

Minden évben egyre több szemét kerül a vizekbe

2010-ben Országos Ökológiai Elemző és Összefoglaló Központ és a grúziai Egyetem tudósai kiszámolták, hogy nagyjából 8 millió tonna szemét van a vizekben, ami mára rá 9-10 millió tonna között van. Az egy főre jutó hulladék 20-as listáját Kína vezeti, de az USA is benne van a top 20-ban.
Az óceán azon részén, ahol körkörös áramlási rendszer található, úgynevezett szemétsziget alakul ki. A világon öt ilyen szemétsziget van, de a legismertebb a valószínűleg az Északi-csendes-óceáni térség. Az áramlási rendszer szívó hatása miatt itt jóval nagyobb a műanyag szemét koncentrációja, mint az óceán többi részén.

Fel kell venni a harcot

Az Ocean Cleanup, nonprofit szervezet 2018-tól kezdi megtisztítani az Északi-csendes-óceáni térséget, az ENSZ pedig felszólítja országokat, hogy keressenek megoldást a műanyag hulladék visszaszorítására. A javaslatok között van Egyesült Királyságban a betétdíj-visszatérítési rendszer, valamint a szabad városok ivóvízellátása a nagyvárosokban, köztük Londonban is.

1. Milyen megállapodások születtek az atomerőművel kapcsolatban Magyarország és Oroszország között? Milyen kötelezettségeket vállalt a két szerződő fél?

A megállapodás alapján számítva a beruházási költség 12,5 milliárd euróra – jelenlegi árfolyamok mellett mintegy 3850 milliárd forintra – becsülhető. Az esetleges költségtúllépések finanszírozása a magyar félre hárul.

Az orosz állami hitel ténylegesen felhasznált összegét Magyarország 21 év alatt fizeti vissza. Az első hiteltörlesztést a paksi atomerőmű 5-ös és 6-os energiablokkjának működésbe lépésekor, de nem ké-sőbb, mint 2026. március 15-én kell teljesíteni. A magyar fél a lehívott hitelösszegre évi 3,95 száza-lékos kamatot fizet az idei évtől 2026. március 15-ig. Ezt követően a hiteltörlesztés első 7 évében 4,5 százalékos, a második 7 évben 4,8 százalékos, az utolsó 7 évben pedig 4,95 százalékos lesz a kölcsön kamata.

Az atomerőmű építésre felvett tízmilliárd eurós kölcsön futamideje 33 év. 2026 és 2047 között a megállapodás évente mintegy 300 milliárd forinttal terheli a magyar költségvetést.

2. Mennyibe kerül az új erőművi blokkok építése? Milyen járulékos beruházásokat igényel, ezek milyen költségekkel járnak?

Az orosz-magyar megállapodás alapján számítva, fajlagosan, egységnyi energiatermelő kapacitásra vetítve az új paksi erőmű 5200 euró kilowattonkénti áron épülne. Összehasonlítva ezt az árat más épü-lő vagy tervezett európai atomerőművek áraival elmondható, hogy a paksi létesítmény tervezett költ-ségvetése némileg magasabb, mint a szintén Roszatom közreműködéssel tervezett finnországi erőmű fajlagos ára (5000 euró/kilowatt), és jelentős mértékben meghaladja a Roszatom részvételével a török-országi Akkuyuban épülő erőmű 3850 euró/kilowattos költségvetését. Az Európai Unió területén ugyanakkor nem csak orosz technológiával zajlanak nukleáris erőműépítések. A francia EDF csoport-hoz tartozó AREVA jelenleg két helyen, Franciaországban és Finnországban épít nukleáris erőművet és ők nyerték el a tervezett brit erőmű megvalósításának lehetőségét is. A többszöri költségtúllépések és határidőcsúszások után jelenleg a finn és a francia erőmű várható fajlagos beruházási költsége 5150 euró kilowattonként, ami valamivel alatta marad a paksi tervezett árnak. A nemrég tendereztetett brit erőműnek pedig 6000 euró/kilowatt a becsült költségvetése.

Az erőműépítés azonban nem ér véget a kapun belüli építkezéssel, jelentős járulékos beruházásokat is követel. A paksi erőműnél négy tétel hatását érdemes kiemelni:

• A tervezett és a meglévő paksi blokkok párhuzamos működtetése miatt szükségessé váló hálózatfejlesztési költségek mértékét szakértők 30 és 100 milliárd forint közé teszik.
• Ma az erőművet a Duna vize hűti, ám kérdéses, hogy a több mint kétszeresére növelt kapacitás mellett is elegendő lesz-e a folyó vízhozama a folyamatos hűtési igény biztosításához. Amennyiben nem, úgy a szükséges kiegészítő létesítmények – pl. hűtőtornyok vagy hűtőtavak létesítése – akár további 100 milliárd forinttal is növelhetik a számla végösszegét.
• A tervezett új 1200 megawattos blokkok megnövelik a magyar villamosenergia-rendszer köte-lezettségét erőművi tartalékok biztosítására, mivel a tartalékok mértékének meg kell egyeznie az adott ország területén működő legnagyobb teljesítményű blokk méretével. Ez Magyarország számára 700 megawatt többlet tartalékkapacitás kiépítését követelné meg, ami a jelenlegi piaci árak mellett évente (!) 18-20 milliárd forint többletterhet róna a hazai villamosenergia fogyasztókra.
• A legnehezebben a nukleáris hulladékkezelés költségei becsülhetők, mivel egyelőre sehol a vi-lágon nem született megnyugtató megoldás a nagy radioaktivitású hulladékok tartós kezelésé-re. Az orosz magyar szerződés ebben a tekintetben egyáltalán nem megnyugtató, mivel az új erőmű kiégett fűtőelemeinek átmeneti (20 éves) oroszországi tárolása után a hulladékot visz-szaszállítanák Magyarországra. A paksi erőmű nagy sugárzású hulladékát az 1990-es évek kö-zepétől az erőmű területén kialakított ideiglenes tároló fogadja be, hosszú távú elhelyezése vi-szont E tekintetben szinte lehetetlen felelős becslést adni a várható költségekre, mert olyan megoldásra lenne szükség, ami több tízezer évre képes biztosítani, hogy a hulladék ne okozzon visszafordíthatatlan károkat.
• A közepes és kis sugárzású hulladék tárolására léteznek összehasonlító számok. Itt megalapozott becslésnek tekinthető, hogy ezek elhelyezése további legalább 50-100 milliárd forint beruházással jár. A korábban átadott Bátaapáti hulladéktároló mérete ugyanis nem teszi lehetővé, hogy abba a tervezett Paks-2 erőmű hulladéka is elhelyezésre kerüljön, tehát az új erőműhöz új tárolót kell majd építeni.

A járulékos beruházásokat is figyelembe véve a projekt várható összes költsége mai áron 4500-5000 milliárd forintra tehető.

3. Növeli-e a magyar államadósságot a kölcsön, amit Oroszország nyújt az építkezéshez? Milyen hatással lesz ez az ország hitelképességére?

A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint Oroszország államközi megállapodás keretében bizto-sít hitelt Magyarország számára, amit az utóbbi kilenc év alatt hívhat le, a beruházás előrehaladásának ütemében. A 33 év futamidejű, átlagosan 4,5%-os kamatozású, euróban felvett hitel növelni fogja a magyar államadósságot, és jelentősen megnehezíti annak finanszírozását, ezáltal súlyos terhet ró a későbbi évek költségvetésére.

A kamatláb nem tűnik magasnak a jelenlegi magyar hitelfelvételi lehetőségekhez képest, de a magyar hitelek piaci kamatszintjét jelentősen növeli Magyarország kedvezőtlen adóskockázati besorolása. (Csehország nagyságrendileg 3 százalékponttal, Szlovákia 2,7 százalékponttal, de még Bulgária is 1,8 százalékponttal kedvezőbb felárak mellett juthat jelenleg forrásokhoz a nemzetközi piacokon.)

A devizában felvett hitel esetében a legsúlyosabb probléma az árfolyamváltozás kockázatának kezelé-se. A hitel másik kiemelt kockázata, hogy a törlesztés megkezdése nem függ attól, hogy elkészül-e 2025-ig a létesítmény.

A teljes hitelkeret lehívása után a devizában kibocsátott magyar államadósság közel egyharmadával fog emelkedni. Az árfolyamkockázat teljes mértékben a magyar felet terheli.

4. Tud-e majd Paks 2 versenyképes áron termelni? Mire hivatkoznak az erről zajló vita résztve-vői? Hogyan tartható ezek után az áram ára jelenlegi színvonalon?

Az áramtermelés költsége mindenképpen magasabb lesz a mainál, nemcsak Magyarországon, de szer-te Európában. A 2020-as évek közepétől nagyon sok régi erőmű be fog zárni, ezért csökkenni fog a kínálat. Másrészt az uniós dekarbonizációs program miatt (a fosszilis tüzelőanyagokat fokozatosan ki kell vonni az áramtermelésből) nőni fognak a széndioxid-kibocsátás után fizetendő „díjak”. A nukleá-ris erőműnek elhanyagolható a széndioxid-kibocsátása, ez elvben javítja versenyképességét a szén-erőművekkel szemben. Nálunk egy új nukleáris blokknak akkor lehet értelme, ha pl. párhuzamosan bezárnák a lignitalapú Mátrai Erőművet, amely a teljes magyar széndioxid-kibocsátás durván 10%-át adja. Kérdéses, hogy a kormánynak van-e ilyen terve.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen árszinten lesz képes termelni egy jövőbeni atomerőmű, jó össze-hasonlítási alap a jelenleg más országokban zajló nukleáris beruházások vizsgálata.

A török erőművet építő Roszatom az első két blokk termelésének hetven százalékára 91 euró/mega-wattóra garantált átvételi árat kért. Ez több mint kétszerese a jelenlegi piaci árnak. A brit atomerőmű esetében körülbelül 111 euró a megawattóránkénti garantált átvételi ár 35 éves időtartamra.

A jelenlegi német megújuló energia átvételi árak megawattóránként: 2014. januártól 10 megawatt fölötti napelemes rendszereknél 94,7 euró, szárazföldi szélerőműveknél legfeljebb 89,3 euró.

Ha ezeket az adatokat forintra átszámítjuk, kiderül, hogy ha az atomerőmű piaci feltételek mellett épülne, aligha tudna 27-33 Ft/kilowattóra árszint alatt áramot előállítani, ami jócskán meghaladja a jelenlegi 12-13 Ft-os paksi és a 14-15 Ft-os tőzsdei áramárat.

A tervezett paksi projektnél a költségek csökkentése érdekében azt tervezik, hogy az Oroszországtól államközi hitelként felvett összeget hozamelvárás nélkül, állami tőkejuttatásként kapja meg a paksi erőmű. Ez a megoldás az erőmű szintjén valóban jelentősen, akár 9-10 forinttal csökkentheti a költ-ségeket, ami így akár 20 Ft/kilowattóra szintre is lecsökkenhet, hiszen az erőmű mentesülne a finan-szírozás terheitől.

Még ha ki is állná ez a megoldás az európai versenyhatóság vizsgálatát, akkor is nehéz lesz biztosíta-ni, hogy a Pakson termelt, a magyar adófizetők több évtizedes megterhelése révén „olcsóvá” tett áram haszonélvezői kizárólag a hazai vállalkozások és a lakosság legyenek. Az egységesülő európai ener-giapiacon ugyanis nem lehet megállítani az országhatároknál az áram útját, így a magyar adófizetők áldozatvállalása más országok energiafogyasztóit hozhatja kedvezőbb helyzetbe, mert a magyar kor-mányzatnak nem lesz érdemi lehetősége, hogy kizárja őket a mesterségesen olcsóvá tett áram fogyasz-tásából.

Paks 2 a jelenlegi piaci ár kétszereséért tudna termelni. Versenyképességét a kormány úgy kívánja biztosítani, hogy az építésére felvett hitel kamatterheit (és a járulékos beruházások költségeit) teljes egészében a magyar adófizetőkre hárítja.

5. Versenyképes-e a megújuló forrásokból előállított áram az atomenergiával? Milyen trendek figyelhetők meg más országokban?

2013-ra az Európai Unió egészét tekintve 14%-os részarányt ért el a megújuló energia, de Németor-szágban már 21% a nap- és szélerőművekből, illetve biomasszából előállított termelés aránya. A szél-erőművek által termelt áram átvételi ára átlagosan csupán kétharmada az újonnan létesíteni tervezett nukleáris erőművekének, de ma már a napelemek által termelt áram ára is összemérhető egy tervezett nukleáris erőmű által előállított áram árával.

Az atomerőműveit 2011-ben részlegesen leállító Németország 2013-ban már több villamos energiát állított elő nap- és szélerőművekben, mint atomerőművekben.

A növekvő megújuló részarány miatt egyre nő az olyan időszakok aránya, amikor a villamosenergia-rendszer egészét képesek lesznek kiszolgálni a megújuló erőforrásokon alapuló erőművek.

Dániában 2013. december 21-én tudták első ízben kiszolgálni az ország teljes energiaszükségletét a szélerőművek, de a teljes decemberi hónapot tekintve is 54% volt a szélenergia részaránya. Németországban is a teljes energiaigény 60%-át biztosította 2013 októberében néhány napon át a szél- és napenergia.

A legutóbbi előrejelzések szerint Németországban 2035-ben már az év 30%-ában képesek lesznek kielégíteni az ország energiaigényét a megújuló alapú erőművek. Ahogyan nő a megújuló energia részaránya az európai termelésben, úgy válik egyre nehezebbé a nukleáris erőművek piaci megtérülé-sének biztosítása. A nap- és szélerőművek ugyanis még az atomerőműveknél is olcsóbb folyó költsé-gekkel termelnek, hiszen esetükben a „tüzelőanyag” a korlátlanul és ingyenesen elérhető nap- és szél-energia.

A francia atomerőművek 2013-ban már csupán 73%-os kapacitáskihasználtsággal üzemeltek, miköz-ben a nukleáris létesítmények üzletileg akkor életképesek, ha a kapacitásuk 90%-ban kihasznált.

Az energetikai kutatási és fejlesztési források nagyobb részét már ma is a megújuló szektorban használják fel, ezért az ilyen módon előállított áram ára világszerte egyre csökken, miközben az atomenergiáé – a biztonsági igények növekedése és a fűtőanyag drágulása következtében – folya-matosan nő. Így meg kell fordítanunk a kérdést: vajon meddig lesz versenyképes az atomenergia a megújuló forrásokból származó energiával?

Forrás: http://erdekelezvalakit.blog.hu/2014/09/27/olcso-e

Parkolópályára tette a hódmezővásárhelyi önkormányzat a komoly arcvesztéssel fenyegető panelbontási programot. Hallgatva a felháborodott lakók és szakértők (no meg a kampánystratégák) szavára elengedte a társasházcsonkítás abszurd ötletét.

Szó mi szó, nehéz menet volt, a városvezetés (élén a miniszterrel) körömszakadtáig védte a védhetetlent, milliárdos mézesmadzag-ígéretekkel és pofátlanul hazug „nyugati példákkal” próbálta elfogadtatni az elfogadhatatlan tervet. Szerencsére végül győzött a józan ész (de még inkább a tiszta politikai érdek), és lekerült a tervezet a döntéshozók napirendjéről.

A történetnek azonban itt még messze nincs vége, a Hódmezővásárhelyre megálmodott, habos-babos skanzenbelváros közepén továbbra is ott éktelenkedik a Csengettyű közben álló szalagtízes. Jött tehát az új ötlet: pénzt, paripát nem sajnálva, adóforintokból megveszik az egészet.
A kormányfő (jobbján a miniszterrel) ezúttal is nagylelkű volt: mindent összevetve 12 millió forintot ajánlanak annak, aki eladja a lakását városnak. Jó üzletnek hangzik, csinos kis summa ez egy bérből és fizetésből élő embernek, érdemes azonban közelebbről is megvizsgálni a feltételeket.
Először is a támogatásból csak és kizárólag hódmezővásárhelyi ingatlant vásárolhatnak a Csengettyű közi lakástulajdonsok, ráadásul az új házat tíz hosszú évig el sem adhatják.

Röghöz kötik az embert, ha netán mehetnéke lenne!

Fontos passzus a szerződésben, hogy panelt panelre senki sem cserélhet. Eldöntötték a képviselők, hogy nem való a belváros és a füstszürke beton az alföldi embernek, menjen tehát mindenki kertes házba, a városközponttól lehetőleg jó messzire.
Itt érdemes megállni egy pillanatara: A lakáshivatal úton útfélen hangoztatott számadatai szerint körülbelül 3-5 száz üres családi ház várja Vásárhelyen, hogy a földi iszonyatként lefestett panelekből odaköltözzenek az emberek. Bizonyára sokakat érdekelne, de az említett ingatlanok állagára vonatkozó információkról mélyen hallgatnak a városházi tudorok. Nem látni, hogy mennyi ezek közül a nyugatra menekült családok bedőlt hitelei után hátra maradt üresen álló, fűtetlen, penészes ház, a pusztában düledező, roskatag tanya, és a szimplán csak lepusztult, ki- és eladhatatlan városszéli kulipintyó.
Zárásképpen - és talán ez a legelkeserítőbb -, fontos látni, hogy a városvezetés nem alternatívákat, rugalmas, a különböző társadalmi és anyagi helyzetű családok számára személyre szabott programot kínál, pusztán megpróbálja leszuszakolni az emberek torkán az átgondolatlannak tetsző és meglehetősen pazarló ötletét.
Természetesen vannak és lesznek, akiknek megfelelnek ezek a feltételek, a többség azonban szeretné maga eldönteni, hol és hogyan akar élni, nem kívánja elhagyni az otthonát, csak azért, mert pár pasáskodó politikus másképp rendelkezett. Számukra semmi sem jut a közös kasszából, kegydíjként osztogatott támogatásokból. Szemrehányást és cinizmust kapnak csupán a megválasztott képviselőiktől, más egyebet nem.
Linkek:
https://index.hu/gazdasag/2017/06/08/hodmezovasarhely_panel_riport/
https://mno.hu/belfold/a-fideszes-kepviselo-elesen-biralta-lazarek-panelbontasi-tervet-2404123

Küzdünk Brüsszel, na meg a felzárkózás ellen.

Luxemburg volt az Európai Unió leggazdagabb tagállama tavaly is, vásárlóerő-paritáson számolva az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) és az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) alapján is toronymagasan vezet a nyugat-európai nagyhercegség a 28 tagú közösségben. Az előző négy évhez hasonlóan, Bulgária maradt az unió legszegényebb országa, lemaradása óriási még a középmezőnyhöz képest is - derült ki az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) a tavalyi végleges adatokat tartalmazó jelentéséből.

Magyarország mindkét kategóriában a lista utolsó negyedébe került. Az egy főre jutó GDP 1 százalékponttal csökkent az előző két évhez képest, az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás pedig nem változott 2015-höz képest.

Az uniós átlag a 100 százalék, ehhez képest az euróövezetben az egy főre jutó hazai össztermék 105 százalék, az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás pedig 106 százalék volt tavaly.

A leggazdagabb országban, Luxemburgban az egy főre jutó GDP 258 százaléka volt az uniós átlagnak. A második helyen áll Írország, az átlag 183 százalékával. Az utolsó helyezett Bulgáriában, aránya mindössze 49 százalék.

Összesen 11 tagállamban - Luxemburg és Írország mellett Hollandia (128 százalék), Ausztria (128 százalék), Dánia (124 százalék), Svédország (123 százalék), Németország (123 százalék), Belgium (118 százalék), Finnország (109 százalék), Nagy-Britannia (107 százalék) és Franciaország (104 százalék) - haladta meg az uniós átlagot az egy főre jutó GDP.

Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriába 10 ország került be. Megközelítette az átlagot Olaszország (97 százalék) és Málta (96 százalék), majd sorrendben Spanyolország (92 százalék), Csehország (88 százalék), Szlovénia (83 százalék), Ciprus (83 százalék), Portugália (77 százalék), Szlovákia (77 százalék), Litvánia (75 százalék) és Észtország (75 százalék) következik.

A maradék hét ország közül Lengyelországban és Görögországban az egy főre jutó GDP 68 százaléka volt az uniós átlagnak, Magyarországon pedig 67 százaléka. A sereghajtó Lettországban 65, Horvátországban 60, Romániában 58, Bulgáriában pedig 49 százalékra rúgott ez az arány.

Az egy főre jutó GDP ugyan gyakran használatos az országok jóléti szintjének mutatójaként, azonban nem feltétlenül alkalmas a háztartások életszínvonalának kifejezésére. Ez utóbbi célra jobban megfelel az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás.

Az AIC-mutatót nézve is Luxemburg az első, az EU-s átlag 132 százalékával és Bulgária az utolsó az átlag 53 százalékával. Az átlag fölött tíz ország teljesít: Luxemburg mögött Németország (122 százalék), Ausztria (119 százalék), Nagy-Britannia (116 százalék), Finnország (114 százalék), Dánia (113 százalék), Belgium (112 százalék), Franciaország (111 százalék), Hollandia (111 százalék) és Svédország (110 százalék).

Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriában 13 ország szerepel: Olaszország (98 százalék), Írország (96 százalék), Ciprus (91 százalék), Spanyolország (89 százalék), Litvánia (85 százalék), Portugália (82 százalék), Málta (81 százalék), Csehország (78 százalék), Görögország (77 százalék), Szlovákia (76 százalék), Szlovénia (76 százalék), Lengyelország (74 százalék) és Észtország (72 százalék).

A maradék öt ország csoportját Lettország vezeti 67 százalékkal, majd Magyarország következik 63 százalékkal, Románia (61 százalék), Horvátország (59 százalék) és Bulgária (53 százalék) előtt.

Az alaphír forrása: MTI
Fotó: szabad felhasználású

Alapítványt hoztak létre a szegedi papucs hagyományainak folytatására, a szervezet kezdeményezte, hogy a páratlan lábbeli felkerüljön az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listára.

Bárkányi Ildikó néprajzkutató, az alapítvány kuratóriumi tagja a civil szervezetet bemutató csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, hogy a szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.

foto: vous.hu

1922-ben, 95 évvel ezelőtt lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester - az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből - Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula "készítményeit" az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki "mélyen megilletődve" az önállósághoz hozzá is járult.
Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.
A hagyományos kézzel varrott papucsot ma már egyetlen Szegeden élő szakember sem készíti. Szögi Csaba, az alapítvány kuratóriumának egykori szegedi papucsos családból származó elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, a hagyomány még nem merült feledésbe, az országban mai is van néhány mester, aki készít ilyen lábbeliket, és szép számmal akadnak olyanok is, akik szívesen viselik ezeket.
Az alapítványt azzal a céllal hozták létre, hogy segítse a szegedi papucskészítés tudásának ápolását és továbbadását, itthon és külföldön is népszerűsítse a lábbelit, támogassa az innovációt, a tudományos kutatásokat. Szeretnének létrehozni egy helybeliek és turisták számára is látogatható gyűjteményt és látványműhelyt is.
A sajtótájékoztatón bejelentették, a szegedi Móra-múzeumban egészen 2018 augusztusának végéig látható lesz a Páratlanok című kiállítás melyen több mint 90 pár papucsot mutatnak be a közönségnek.

bkzg \ pmg

MTI 2017. december 14., csütörtök 12:58

A 444.hu szúrta ki a Daily Mail cikkét, amelyben egyebek közt szerepel, hogy semmilyen közegészségügyi kockázata nincs az orvosi marihuána használatának. Ezt az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) közölte, mint ahogy azt is, hogy a marihuána orvosilag hasznos hatóanyagát, a cannabidiolt (CBD) nem szabadna kábítószerként besorolni, már csak azért sem, mert ez jó a rák, az epilepszia, az Alzheimer, a Parkinson és még egy csomó más betegség tüneti kezelésére.

A szervezet azért is kezdte vizsgálni a hatásokat, mert a kannabisz legalizálása gyorsan terjed az Egyesült Államokban és a világ minden táján. A WHO azt is bejelentette, hogy elindít egy átfogóbb kutatást a marihuána hatóanyagairól.

Az orvosi marihuánán kívül az ENSZ Egészségügyi Világszervezete megvizsgálta a fentanilt is, amely egy szintetikus ópiát, és amelyet régóta szabadon használhatnak az orvoslásban úgy, hogy bizonyítottan több ezer halálos áldozata van az Egyesült Államokban, hiszen ez okozza a rohamosan terjedő ópiátfüggést az országban. A WHO szerint itt szigorú korlátozásokra lenne szükség.

További infó.: http://hvg.hu/itthon/20170516_zacher_gabor_marihuana_orvosi_felhasznalas